2010. november 11., csütörtök

Egy szép pillanat...

Átölellek ici-pici Kisbabám, remegő lélekkel, hogy lélegzésem se ébresszen fel, míg békésen alszol karjaimban pihegve...sírásra görbül a kis szád, tombolok belül:ki mer téged háborgatni?Aztán lágy mosolyt küldesz felém álmodból is:Anya, nyugodj meg...s e kis édes-huncut mosolyod bearanyozza az egész életem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése