Így őrizd meg melleid szépségét szoptatás után!
Nekem tetszik a cikk (-:
Azt gondolom, hogy ez is egy fontos téma, nem elsőrangú, de azért még fontos.
Nekem a fejés az első fél évben nem tett túl jót (akkor még nem ismertem a Ligát és hogy mit hogy csináljak) de az anyaság teljesen átformálja az ember lányát, az értékrendjét.
Nekem a mell eddig sem volt központi kérdés, a férfiakat sok mással is érdeklődővé lehet tenni.
Persze van egy esztétikai határ, de ez is minden nőnél és férfinál más.
Szerintem zsák a foltját...(-:
Nagy hibája a modern társadalomnak, hogy ekkora feneket kerít ennek, mert az ősi népeknél melltartó sem volt, lógott a mellük, el sem takarták.
Természetesnek vették, ami természetes.
Csak ennyit szerettem volna hozzáfűzni.
2011. február 8., kedd
2011. január 31., hétfő
Nem tudom
Nem tudom, másnak ez az érzés mit jelent
Nekem boldogságom e kis fény által ölelt....
Rengeteget gondolkozom mostanában azon, hogy hol a határ a gyermekre szánt idő és a minden másra szánt idő között.
Az is nagy dilemmát okoz, hogy mennyire jó az anyaságba fejest ugrani...
Ugyanis megtörténhet, hogy ha ezt valóban jól akarom csinálni, elveszítek valami-valaki mást, aki szintén nagyon fontos része az életemnek.
Megtörténhet, hogy alig marad másra energiám és fel kell adnom szinte minden egyéb dolgot-átmenetileg.
...és sajnos vannak dolgok, amik-akik ezt az átmenetet nem vészelik át, mert valami miatt nem tudják megtenni.
Hiszem, hogy a gyereknevelés a világon a legnehezebb, legösszetettebb életfeladat mind közül és egyben a legcsodálatosabb dolog is, ami emberrel történhet.
Mégsem könnyű néha dönteni, illetve kitartani a helyes döntés mellett.
S az eredmény, hogy megérte-e így csinálni, majd kb 20 év múlva derül ki...
Persze lehet egy könnyebb utat is választani a sok közül, de nekem a legnehezebb bizonyult a legjobbnak.
Kicsit keserű méz, amikor ezekkel a nézeteiddel egyes egyedül maradsz...
Szóval erre a kérdésre visszatérünk 20 év múlva, hogy megérte-e?
Nekem boldogságom e kis fény által ölelt....
Rengeteget gondolkozom mostanában azon, hogy hol a határ a gyermekre szánt idő és a minden másra szánt idő között.
Az is nagy dilemmát okoz, hogy mennyire jó az anyaságba fejest ugrani...
Ugyanis megtörténhet, hogy ha ezt valóban jól akarom csinálni, elveszítek valami-valaki mást, aki szintén nagyon fontos része az életemnek.
Megtörténhet, hogy alig marad másra energiám és fel kell adnom szinte minden egyéb dolgot-átmenetileg.
...és sajnos vannak dolgok, amik-akik ezt az átmenetet nem vészelik át, mert valami miatt nem tudják megtenni.
Hiszem, hogy a gyereknevelés a világon a legnehezebb, legösszetettebb életfeladat mind közül és egyben a legcsodálatosabb dolog is, ami emberrel történhet.
Mégsem könnyű néha dönteni, illetve kitartani a helyes döntés mellett.
S az eredmény, hogy megérte-e így csinálni, majd kb 20 év múlva derül ki...
Persze lehet egy könnyebb utat is választani a sok közül, de nekem a legnehezebb bizonyult a legjobbnak.
Kicsit keserű méz, amikor ezekkel a nézeteiddel egyes egyedül maradsz...
Szóval erre a kérdésre visszatérünk 20 év múlva, hogy megérte-e?
Anyu
Egy napon a gyermek így szólt Istenhez:
- Azt beszélik, holnap leküldesz a földre. De hogyan fogok ott élni,
hiszen olyan kicsi és védtelen vagyok?
Az Isten azt válaszolta:
- A sok angyal közül kiválasztottam egyet neked. Várni fog téged és
vigyáz majd rád.
- De - mondta a gyermek - itt a Mennyországban nem csinálok semmi
mást, csak énekelek és mosolygok. Erre van szükségem, hogy boldog
lehessek.
Az Isten így szólt:
- Az angyalod mindennap fog énekelni neked, és érezni fogod az
angyalod szeretetét, és boldog leszel.
- És - mondta a gyermek - hogyan fogom megérteni az embereket, ha nem
értem a nyelvüket?
- Könnyű - mondta az Isten. - Az angyalod meg fogja tanítani neked a
legszebb és legédesebb szavakat, amiket valaha is hallani fogsz és az
angyalod türelemmel , gondossággal meg fog tanítani beszélni is.
A gyermek felnézett Istenre és így szólt:
- És mit fogok tenni, ha veled akarok beszélgetni?
Isten rámosolygott a gyermekre és azt mondta:
- Az angyalod össze fogja tenni a kezeidet és megtanít imádkozni.
- A gyermek azt mondta:
- Úgy hallottam a földön rossz emberek vannak. Ki fog engem megvédeni?
Az Isten megölelte a gyermeket és azt mondta:
- Az angyalod óvni fog téged akkor is, ha ez az élete kockáztatásával jár!
A gyermek szomorúan nézett és így szólt:
- De mindig szomorú leszek, mert nem láthatlak téged!
Isten megölelte a gyermeket.
- Az angyalod mindig beszélni fog neked rólam, és meg fogja mutatni,
hogy hogyan juthatsz vissza hozzám. Habár én mindig melletted leszek.
Ekkor nagy békesség volt a Mennyben, de már hallani lehetett a földi
hangokat. A gyermek sietve megkérdezte:
- Istenem, ha most mennem kell, kérlek áruld el nekem az angyalom nevét!
- Isten így válaszolt:
Az angyalod neve nem fontos...Egyszerűen csak így fogod hívni:
A N Y U !!!
2010. december 25., szombat
2010. december 23., csütörtök
Karácsonyi idézet
"Csak most érkeztél erre a földre,
Arcodon még az angyalok könnye.
Még az útra küldő szót a szíveden hordod,
Te vagy a tűz, és annak a melegét szórod.
Ahogyan felém szaladsz puha talpakon,
S bőröd illatát magamba szívhatom,
Ahogy engem kutatva nézel az ablakon,
Indulnom kell,…de a szívemet itt hagyom.
Szeretlek kötőszók nélkül,
A MERT és a HA elkopnak végül.
Legyél hát bármilyen, gyermekem,
Nekem elég az is, hogy létezel. "
Arcodon még az angyalok könnye.
Még az útra küldő szót a szíveden hordod,
Te vagy a tűz, és annak a melegét szórod.
Ahogyan felém szaladsz puha talpakon,
S bőröd illatát magamba szívhatom,
Ahogy engem kutatva nézel az ablakon,
Indulnom kell,…de a szívemet itt hagyom.
Szeretlek kötőszók nélkül,
A MERT és a HA elkopnak végül.
Legyél hát bármilyen, gyermekem,
Nekem elég az is, hogy létezel. "
2010. december 19., vasárnap
Önbizalom kiírtása az óvodától kezdődően
Te is a padlón éled az életedet?
A legmagabiztosabb embereknek is vannak olykor kisebbrendűségi tapasztalataik, de gondolom, az számodra sem újdonság, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy
Jó hír: tényleg van segítség, ráadásul nem kell sem terápiára járni, sem százezreket költeni új ruhatárra és stylistra.
"Honnan van ennyi önbizalma?"
Az önbizalom nem kívülről jön, hanem belülről.
Hopp, ennyi a titok, mehetsz Isten hírével!
Ja, hogy HOGYAN jön belülről, és hogyan hozhatjuk ki önmagunkból a maximális önbizalmat, és hogyan tarthatjuk meg örökre? Hát igen, ez már húzós kérdés, és egy önbizalomhiányos sosem fogja neked megválaszolni, mert fogalma sincs.
Sőt, a magabiztosaknak sincs fogalmuk róla, hogy ők mitől vannak tele önbizalommal, miért határozott a fellépésük, miért sugároznak jobban, mint társaik.
Azok, akiknek nincs önbizalmuk - és most ne menjünk bele az árnyalatok meghatározásába, beszéljünk azokról akiknek nincs, és azokról, akiknek van, az egyszerűség kedvéért - abban a hitben élnek, hogy majd akkor lesznek boldogok, sikeresek, céljukat elérő nők, amikor lesz önbizalmuk.
Ez a hozzáállás nemcsak nem célravezető, hanem veszélyes is. Ha neked nincs önbizalmad, és ennek még tudatában is vagy, akkor egy idő után az önbizalomhiány lesz a legfőbb önigazoló tényező az életedben:
- persze, nekem ez nem sikerülhet, hiszen kevés az önbizalmam...
- á, igen, ellentétben velem, neki azért sikerült, mert nagy az önbizalma...
- hát, ha több önbizalmam lenne, meg is próbálnám...
- úgy irigylem azokat, akiknek nagy az önbizalmuk, de hát nekem ezt osztotta a sors...
Ilyenkor felteszem a provokatív kérdést: jó így élni? Jó a padlóról szedegetni fel a morzsákat, ahelyett, hogy végre az élet nagy tortájából hasítanál magadnak?
Mindenki maximális önbizalommal születik, mert amíg ki nem fejlődik a saját énképünk (úgy 18-24 hónapos korunkra), addig egynek hisszük magunkat az anyukánkkal - vagy a hozzánk legközelebb álló felnőttel - és azt hiszem nem kell magyaráznom, hogy ez micsoda erőt jelent a számunkra, és a személyiségünk számára. Ha nem lenne ez az óriási önbizalmunk, akkor el sem kezdenénk fejlődni! Holott ez az időszak a fénysebességű fejlődésről szól a gyerekek életében, igaz?
Menjünk tovább:
2 éves korunktól kezdve, meg kell küzdenünk az önbizalmunkért, hiszen megváltozik a világképünk, és leválunk a szeretett felnőttról. Ezernyi dolog hat ránk, külső körülmények, család, a szülők, a testvérek, nem várt események, traumák, és még sorolhatnám. Gyerekként szinte képtelenek vagyunk hatni az önbizalmunk mértékére, az teljes egészében a külvilágtól függ, ugyanis az óvodás kortól kezdve, a külvilág durván beavatkozik az életünkbe.
A flow elmélet szerint, minden ember akkor boldog, amikor olyasvalamivel foglalkozhat, amiben teljesen el tud mélyedni, szinte át tud lényegülni. Gondolj magad elé, egy kisgyereket, ahogy a saját kis világában elmerülve játszik, és szinte ki sem lehet ebből az állapotból billenteni. Ő ilyenkor egy kisisten. Tökéletesen eggyé tud válni a tevékenységével szellemileg-lelkileg áramlik az energia, a külvilág teljesen kizáródik, és új világ születik benne.
Míg el nem kerül az óvodába. (Figyelem, kedélyborzoló rész következik.) Az óvodában, már az első napokban arra SZOKTATJÁK a gyerekeket, hogy fel kell venniük az óvodai ritmust. Akkor is, ha az teljes egészében ellentmond a saját ritmusának. Egy időben megyünk kezet mosni, tízóraizni, utána előírt ideig játszunk, azt, amit az óvónők kitalálnak nekünk, fejlesztenek minket, aztán jön az ebéd, kézmosás, fogmosás, mindezt időre...
Minicsoportban még próbálják rugalmasan kezelni az ellenállóbb - rendszeresen flow-ban lévő - gyerekeket, de aztán gyorsan kiborul a bili: Lujzi nem akar játszani a többiekkel, Lujzi sosem akar tízóraizni, Lujzi sosem akar fogat mosni, Lujzi kicsit kilóg a sorból.
Persze, mert Lujzinak alapvetően nagy az önbizalma, ugyanis csinál magának. Nincs arra szüksége, hogy külső támogatást kapjon ahhoz, hogy kerek egésznek és boldognak érezze magát. Rendszeresen flow-ban van.
De a rendszer nem kímél. Betör.
Az óvodában még csak-csak könnyű kiharcolni magunknak, hogy hadd csinálhassuk, amit akarunk, de 6 éves kortól, az iskolakezdéssel egyidejűleg, elveszítjük a belső önbizalomnövelő képességünket, és végleg átállunk a külső tényezőkre, mert örökre elszakítanak minket a belső önbizalom növelés lehetőségétől. Egyszerűen nem hagynak rá IDŐT és LEHETŐSÉGET, a módszernek pedig a csíráját is kiirtják belőlünk! Nem tehetünk másképp: betörünk. Ahhoz nagyon MÁS-nak kell lennünk, hogy ez ne következzen be, márpedig lássuk be, a többség nem MÁS (éppen ezért többség).
Az iskolakezdéstől számítva, egész életünkben a flow élményt, ezt a jó érzést keressük, hajszoljuk, és nem értjük, miért nem természetes számunkra a boldogság érzése. Nem köntörfalazok: erőszakot vesznek rajtunk. Erőszak áldozataivá válunk: megtörik az önbecsülésünket, elveszik a természetes önbizalomnövelő képességünket.
Most jön a jó hír: ezt a képességet most visszakapod.
Már látom a gondolatokat a fejedben: na persze, ami nem volt, nem létezett számomra évtizedeken keresztül, azt majd most megkapom egy csapásra?
Igen. De nem megkapod, hanem megcsinálod magadnak! Csinálsz magadnak önbizalmat. De nem csak magadnak, hanem képessé válsz arra is, hogy csinálj másoknak! Az az igazi!
MIÉRT van szükséged önbizalomra?
Mert anélkül úgy járnál, mint az úton átkelni akaró kisegér, aki aztán azt veszi észre, hogy átvonult rajta egy elefántcsorda. Ha nem vagy okos, ügyes, erős, határozott, akkor úgy eltaposnak, mint a szél. Nemcsak a példában, hanem a való világban is.
Ugye nem akarod, hogy eltapossanak, sárba tiporjanak, megalázzanak, lenézzenek mások? Főleg olyanok, akik úgy egyébként a lábad nyomába sem léphetnének... Mégis, ők uralkodnak. Nem a tehetségük miatt, nem a jóságuk miatt, hanem azért, mert erőszakosak, és bizony ehhez megvan még az önbizalmuk is.
Neked ilyen világban, ilyen emberek - nők és férfiak - között kell érvényesülnöd. Ehhez most kezedbe adom a titkok kulcsát.
Forrás
A legmagabiztosabb embereknek is vannak olykor kisebbrendűségi tapasztalataik, de gondolom, az számodra sem újdonság, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy
- esetleg néha padlóra kerülünk, és aztán gyorsan felállunk,
VAGY
- az egész életünket a padlón töltjük, ahol bárki belénk törölheti a sáros bakancsát, és bárki és bármi(!) uralkodhat rajtunk, kénye-kedve szerint.
- Nem tudod érvényesíteni az akaratodat, csak esetleg viták, hisztik, veszekedések árán.
- A terveid rendre dugába dőlnek.
- Szeretsz álmodozni, ábrándozni, de a megvalósítás lépéseire sosem gondolsz.
- Nem találod meg a nagy Ő-t, csak tengsz-lengsz a kapcsolataidban, vagy épp magányos vagy.
- Nem találod a helyed a világban, fogalmad sincs, mihez kezdhetnél magaddal.
- Állandóan másoknak akarsz megfelelni, mindig azt figyeled, mit gondolnak rólad mások.
- Másoktól jövő dicséretre, elismerésre vágysz.
- Társaságban, közösségben nem figyelnek rád, nem hallják meg a szavad. Ha valahogy a középpontba keveredsz, kínosan érzed magad.
- Sokszor jut eszedbe ez: "Biztosan ÉN rontottam el valamit..."
- Csúnyának, jobb esetben maximum átlagosnak tartod a külsődet.
- Kedvenc reakciód: nekem mindegy... vagy: nem tudom...
- Csapongsz a feldobott és a letargikus hangulat között. A jókedved sosem tart sokáig.
- Sokat unatkozol.
- Olyan emberek vesznek körül, akik uralkodnak rajtad, akik erősebb egyéniségek nálad.
- Sikereid ellenére elégedetlen vagy magaddal, és úgy érzed, valami mindig hiányzik, visszahúz.
- Túlságosan nagy hangsúlyt fektetsz a diplomák, bizonyítványok halmozására.
- Rendszeresen találod magad megalázó, ciki helyzetekben.
Jó hír: tényleg van segítség, ráadásul nem kell sem terápiára járni, sem százezreket költeni új ruhatárra és stylistra.
"Honnan van ennyi önbizalma?"
Az önbizalom nem kívülről jön, hanem belülről.
Hopp, ennyi a titok, mehetsz Isten hírével!
Ja, hogy HOGYAN jön belülről, és hogyan hozhatjuk ki önmagunkból a maximális önbizalmat, és hogyan tarthatjuk meg örökre? Hát igen, ez már húzós kérdés, és egy önbizalomhiányos sosem fogja neked megválaszolni, mert fogalma sincs.
Sőt, a magabiztosaknak sincs fogalmuk róla, hogy ők mitől vannak tele önbizalommal, miért határozott a fellépésük, miért sugároznak jobban, mint társaik.
Azok, akiknek nincs önbizalmuk - és most ne menjünk bele az árnyalatok meghatározásába, beszéljünk azokról akiknek nincs, és azokról, akiknek van, az egyszerűség kedvéért - abban a hitben élnek, hogy majd akkor lesznek boldogok, sikeresek, céljukat elérő nők, amikor lesz önbizalmuk.
Ez a hozzáállás nemcsak nem célravezető, hanem veszélyes is. Ha neked nincs önbizalmad, és ennek még tudatában is vagy, akkor egy idő után az önbizalomhiány lesz a legfőbb önigazoló tényező az életedben:
- persze, nekem ez nem sikerülhet, hiszen kevés az önbizalmam...
- á, igen, ellentétben velem, neki azért sikerült, mert nagy az önbizalma...
- hát, ha több önbizalmam lenne, meg is próbálnám...
- úgy irigylem azokat, akiknek nagy az önbizalmuk, de hát nekem ezt osztotta a sors...
Ilyenkor felteszem a provokatív kérdést: jó így élni? Jó a padlóról szedegetni fel a morzsákat, ahelyett, hogy végre az élet nagy tortájából hasítanál magadnak?
Mindenki maximális önbizalommal születik, mert amíg ki nem fejlődik a saját énképünk (úgy 18-24 hónapos korunkra), addig egynek hisszük magunkat az anyukánkkal - vagy a hozzánk legközelebb álló felnőttel - és azt hiszem nem kell magyaráznom, hogy ez micsoda erőt jelent a számunkra, és a személyiségünk számára. Ha nem lenne ez az óriási önbizalmunk, akkor el sem kezdenénk fejlődni! Holott ez az időszak a fénysebességű fejlődésről szól a gyerekek életében, igaz?
Menjünk tovább:
2 éves korunktól kezdve, meg kell küzdenünk az önbizalmunkért, hiszen megváltozik a világképünk, és leválunk a szeretett felnőttról. Ezernyi dolog hat ránk, külső körülmények, család, a szülők, a testvérek, nem várt események, traumák, és még sorolhatnám. Gyerekként szinte képtelenek vagyunk hatni az önbizalmunk mértékére, az teljes egészében a külvilágtól függ, ugyanis az óvodás kortól kezdve, a külvilág durván beavatkozik az életünkbe.
A flow elmélet szerint, minden ember akkor boldog, amikor olyasvalamivel foglalkozhat, amiben teljesen el tud mélyedni, szinte át tud lényegülni. Gondolj magad elé, egy kisgyereket, ahogy a saját kis világában elmerülve játszik, és szinte ki sem lehet ebből az állapotból billenteni. Ő ilyenkor egy kisisten. Tökéletesen eggyé tud válni a tevékenységével szellemileg-lelkileg áramlik az energia, a külvilág teljesen kizáródik, és új világ születik benne.
Míg el nem kerül az óvodába. (Figyelem, kedélyborzoló rész következik.) Az óvodában, már az első napokban arra SZOKTATJÁK a gyerekeket, hogy fel kell venniük az óvodai ritmust. Akkor is, ha az teljes egészében ellentmond a saját ritmusának. Egy időben megyünk kezet mosni, tízóraizni, utána előírt ideig játszunk, azt, amit az óvónők kitalálnak nekünk, fejlesztenek minket, aztán jön az ebéd, kézmosás, fogmosás, mindezt időre...
Minicsoportban még próbálják rugalmasan kezelni az ellenállóbb - rendszeresen flow-ban lévő - gyerekeket, de aztán gyorsan kiborul a bili: Lujzi nem akar játszani a többiekkel, Lujzi sosem akar tízóraizni, Lujzi sosem akar fogat mosni, Lujzi kicsit kilóg a sorból.
Persze, mert Lujzinak alapvetően nagy az önbizalma, ugyanis csinál magának. Nincs arra szüksége, hogy külső támogatást kapjon ahhoz, hogy kerek egésznek és boldognak érezze magát. Rendszeresen flow-ban van.
De a rendszer nem kímél. Betör.
Az óvodában még csak-csak könnyű kiharcolni magunknak, hogy hadd csinálhassuk, amit akarunk, de 6 éves kortól, az iskolakezdéssel egyidejűleg, elveszítjük a belső önbizalomnövelő képességünket, és végleg átállunk a külső tényezőkre, mert örökre elszakítanak minket a belső önbizalom növelés lehetőségétől. Egyszerűen nem hagynak rá IDŐT és LEHETŐSÉGET, a módszernek pedig a csíráját is kiirtják belőlünk! Nem tehetünk másképp: betörünk. Ahhoz nagyon MÁS-nak kell lennünk, hogy ez ne következzen be, márpedig lássuk be, a többség nem MÁS (éppen ezért többség).
Az iskolakezdéstől számítva, egész életünkben a flow élményt, ezt a jó érzést keressük, hajszoljuk, és nem értjük, miért nem természetes számunkra a boldogság érzése. Nem köntörfalazok: erőszakot vesznek rajtunk. Erőszak áldozataivá válunk: megtörik az önbecsülésünket, elveszik a természetes önbizalomnövelő képességünket.
Most jön a jó hír: ezt a képességet most visszakapod.
Már látom a gondolatokat a fejedben: na persze, ami nem volt, nem létezett számomra évtizedeken keresztül, azt majd most megkapom egy csapásra?
Igen. De nem megkapod, hanem megcsinálod magadnak! Csinálsz magadnak önbizalmat. De nem csak magadnak, hanem képessé válsz arra is, hogy csinálj másoknak! Az az igazi!
MIÉRT van szükséged önbizalomra?
Mert anélkül úgy járnál, mint az úton átkelni akaró kisegér, aki aztán azt veszi észre, hogy átvonult rajta egy elefántcsorda. Ha nem vagy okos, ügyes, erős, határozott, akkor úgy eltaposnak, mint a szél. Nemcsak a példában, hanem a való világban is.
Ugye nem akarod, hogy eltapossanak, sárba tiporjanak, megalázzanak, lenézzenek mások? Főleg olyanok, akik úgy egyébként a lábad nyomába sem léphetnének... Mégis, ők uralkodnak. Nem a tehetségük miatt, nem a jóságuk miatt, hanem azért, mert erőszakosak, és bizony ehhez megvan még az önbizalmuk is.
Neked ilyen világban, ilyen emberek - nők és férfiak - között kell érvényesülnöd. Ehhez most kezedbe adom a titkok kulcsát.
Forrás
Szoptató dajka...
Kedves Jancsim!
Örömmel értesítelek, hogy szerelmünk gyümölcse, a kis Jancsi megszületett. Sajnos anyatejem nem lévén szoptató-dajkát kellett alkalmaznom. Õ kubai származású, így a tejétõl gyermekünk bõre szinte teljesen fekete lett. Errõl ugyebár én abszolúte nem tehetek...
A te szeretõ
Anitád
*********************************
Drága Édesanyám!
Az imént vettem kézhez Anita levelét, melyben értesít, hogy kisfiúnk született. Mivel nincs elég anyateje dajka segítségére szorul, aki színesbõrû, és a tejétõl kisunokád bõre is csaknem fekete lett, amirõl persze az én drágám egyáltalán nem tehet.
Remélem te is együtt örülsz velünk
Ölel fiad,
Jancsi
**************************************
Édes fiam!
A te születésedkor én pontosan ugyanúgy jártam, mint most a te Anitád.
Elapadt a tejem, ezért téged tehéntejjel kellett tápláljalak.
Valószínûleg ettõl lettél te ekkora marha, amirõl persze én egyáltalán nem tehetek.
Csókol
Anyád
Örömmel értesítelek, hogy szerelmünk gyümölcse, a kis Jancsi megszületett. Sajnos anyatejem nem lévén szoptató-dajkát kellett alkalmaznom. Õ kubai származású, így a tejétõl gyermekünk bõre szinte teljesen fekete lett. Errõl ugyebár én abszolúte nem tehetek...
A te szeretõ
Anitád
*********************************
Drága Édesanyám!
Az imént vettem kézhez Anita levelét, melyben értesít, hogy kisfiúnk született. Mivel nincs elég anyateje dajka segítségére szorul, aki színesbõrû, és a tejétõl kisunokád bõre is csaknem fekete lett, amirõl persze az én drágám egyáltalán nem tehet.
Remélem te is együtt örülsz velünk
Ölel fiad,
Jancsi
**************************************
Édes fiam!
A te születésedkor én pontosan ugyanúgy jártam, mint most a te Anitád.
Elapadt a tejem, ezért téged tehéntejjel kellett tápláljalak.
Valószínûleg ettõl lettél te ekkora marha, amirõl persze én egyáltalán nem tehetek.
Csókol
Anyád
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)